Kelemen Dávid: „Nem vágyom külföldre”
Bemutatjuk a SFAC egyik legtöbbet fejlődő játékosát Kelemen Dávidot
A hamarosan 22. életévébe lépő, élsportolói testfelépítéssel bíró soproni védőjátékos, a szakemberek szerint kitűnik a védelemből, higgadtságával, határozottságával, gyorsaságával. Ágoston Zsolt vezetőedző a védelem tengelyében szerepelteti az egyre érettebb játékot mutató labdarúgót. „Keli” a Soproni Gárdonyi Géza Általános Iskolai, majd a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnáziumi éveit követően 2014-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szombathelyi Sporttudományi Intézetének hallgatójaként testnevelő – gyógytestnevelő és egészségfejlesztő tanárnak tanuló, kedves mosolyú fiatalembert nem csak a pályán, de az életben is érett gondolkodás jellemzi.
Mióta és hol sportoltál azt megelőzően, hogy 2015 júliusában az újjáéledő Soproni FAC 1900 SE igazolt játékosa lettél?
-Már kisgyermekként rengeteg időt töltöttem a barátaimmal a grundon, egészen sötétedésig. Remek időtöltés volt. Innen egyenes út vezetett az egyesületi sportoláshoz. Az SC Sopronban, utánpótlás játékosként, végigjártam a lépcsőfokokat, majd 2014 augusztusában Petőházára igazoltam, ahol fél évet játszottam a megyei I. osztályban, majd az iskolai elfoglaltságok miatt váltottam, és fél évet újra az SC Sopron játékosaként léptem pályára. Ezt követően, Ágoston Zsolt invitálására, a Soproni FAC 1900 SE csapatát választottam.
Mióta és hol sportoltál azt megelőzően, hogy 2015 júliusában az újjáéledő Soproni FAC 1900 SE igazolt játékosa lettél?
-Már kisgyermekként rengeteg időt töltöttem a barátaimmal a grundon, egészen sötétedésig. Remek időtöltés volt. Innen egyenes út vezetett az egyesületi sportoláshoz. Az SC Sopronban, utánpótlás játékosként, végigjártam a lépcsőfokokat, majd 2014 augusztusában Petőházára igazoltam, ahol fél évet játszottam a megyei I. osztályban, majd az iskolai elfoglaltságok miatt váltottam, és fél évet újra az SC Sopron játékosaként léptem pályára. Ezt követően, Ágoston Zsolt invitálására, a Soproni FAC 1900 SE csapatát választottam.
- Mi az eddigi pályafutásod legnagyobb sikere?
Utánpótlás játékosként még az SC Sopron színeiben az u19-es és az u21-es NB II-es bajnokság második helyezését sikerült háromszor is elérni akkori csapattársaimmal. A SFAC színeiben a megyei III. osztály megnyerése úgy gondolom nem jelentett nagy erőfeszítést a csapatnak, ezzel szemben a megyei II. osztály megnyerése úgy érzem már nehezebb falat volt, mivel jobb csapatokból és játékosokból állt az a bajnokság és emiatt ennek az aranyéremnek az értéke is nagyobb számomra. - Ma hazánkban, a magyar „foci” nem igazán mondható népszerűnek. Milyen ebben közegben labdarúgónak lenni?
Tény, hogy sokan nem szeretik a labdarúgást, illetve labdarúgókat. Én személy szerint nem foglalkozom ezekkel a rosszindulatú véleményekkel és örülök neki, hogy ezt a sportot űzhetem, mivel az összes sport közül talán ebben vagyok a „legjobb”. - Ha már arról beszéltél, hogy ebben vagy a legjobb, akkor adódik a kérdés. A pályán, melyik az a poszt ahol jó teljesítményt tudnál nyújtani?
A védelem közepén érzem magam legjobban. Jelenleg ezen a poszton számítanak rám, de korábban védekező középpályásként és szélső védőként is helyt kellett állnom a pályán. - Az, hogy a kedvenc posztodon játszhatsz, befolyásolja a csapaton belüli közérzetedet?
Nem hiszem. A kezdetektől fogva nagyon jól érzem magam. Remek társaság a miénk, összetartunk mind a pályán, mind a pályán kívül. Az elért eredmények pedig úgy gondolom a csapatot és a csapaton belül folyó szakmai munkát is minősítik. - Mondhatjuk azt, hogy a tanulás mellett a labdarúgás tölti ki az életed?
Igen. A hét minden napján vannak edzések, így lehetőségem van majdnem minden nap találkozni a labdával. Ezen felül követem a profi labdarúgást, nagy Real Madrid szimpatizáns vagyok. Ha időm engedi, és néha leülök a számítógép vagy a TV elé, – egyedül vagy a barátokkal – akkor is a focis játékokat részesítem előnybe. - Jelenleg dobogós helyen áll SFAC 1900. Te hogy értékeled a csapat eddigi szereplését? Mik a céljaitok, és mi a Te célod?
Szerintem senki nem gondolta volna a nyáron, a bajnokság kezdete előtt, hogy a dobogó környékén leszünk. Az alapvető cél az volt az idei szezonra, hogy egy biztos talpakon álló, meggyőző középcsapat szerepét töltsük be. Úgy érzem ennek a célkitűzésnek a csapat maximálisan eleget tesz eddig. Én elégedett vagyok a csapat teljesítményével. Ami engem illet, nagyon nem szoktam előre tervezni. Az biztos, hogy még sok évig szeretném űzni ezt a sportot és örülnék neki ha ezt, a jelenlegi csapatommal és a jelenlegi csapattársaimmal tehetném. - Mi a véleményed a soproni labdarúgó sport helyzetéről? Hogyan lehetne sikeresebb, a városban mindmáig, az egyik legkedveltebb labdajáték, a foci?
Az biztos, hogy a labdarúgást szerető soproni emberek nem panaszkodhatnak, hiszen két soproni csapat mérkőzéseit is látogathatják. Természetesen nagy öröm lenne nekünk, játékosoknak és a Soproni FAC szimpatizánsainak is, ha mi is hasonló körülmények között játszhatnánk a bajnoki mérkőzéseinket, mint az első számú soproni csapat, de így sem lehetünk elégedetlenek. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne sikeresebb a városban a labdarúgás magam sem tudom a megfelelő választ. Talán, akkor többen szimpatizálnának magával a soproni labdarúgással ha több soproni kötődésű játékos kapna lehetőséget a rutinosabb játékosok mellett az NB II-es csapatban, illetve ha a Soproni FAC 1900 SE csapata is szép eredménnyel zárná az idei bajnokságot.
A sporton kívül, milyen céljaid vannak az életben? - Az egyetemi tanulmányaim sikeres elvégzése egy nagyon fontos cél a közeljövőben, utána tervezhetek majd tovább. Természetesen szeretnék a későbbiekben egy olyan munkahelyet, amely megteremti számomra és a családom számára a biztos megélhetés feltételeit, illetve ahova szívesen járok majd nap, mint nap. Ami viszont mindezek mellett a legfontosabb az egészség és a boldogság megléte.
- Azok közé a fiatalok közé tartozol, akik külföldre vágynak, vagy ellenkezőleg?
Tisztában vagyok vele, hogy a külföldi fizetést nem lehet összehasonlítani a magyarországi fizetéssel, de egyáltalán nem vágyom külföldre. A barátnőm, a családom és a barátaim is idekötnek, egy szóval mindenki, aki fontos nekem. Ami a labdarúgást illeti, jól érzem magam a jelenlegi csapatomnál és eszem ágában sincs külföldi (ausztriai) csapathoz igazolni, hiába lenne kedvezőbb anyagilag.
A nemes célokat maga elé tűző sportember a beszélgetés során külön kitért arra, hogy családján és tanárain kívül edzőinek köszönheti, szavai szerint „azt ami most vagyok.” A labdarúgást tekintve viszont a jelenlegi trénert Ágoston Zsoltot emelte ki a védő, aki úgy látja, a szakembernek köszönhetően sokat fejlődött az elmúlt években. Talán nem véletlen az, hogy Kelemen Dávid családján és barátnőjén kívül egyre többen kísérik figyelemmel a csapat mérkőzéseit és szorítanak „Keli” és a Soproni FAC 1900 sikeréért.