Amilyen jól kezdett a SFAC olyan rossz lett a folytatás. Csapatunk megzavarodott attól, hogy 15. perc alatt eldönthette volna a mérkőzést. A két szép soproni gólon kívül két óriási ziccerünk maradt ki. A hazaiak nem estek össze és a minden mindegy alapon kitámadó hazaiak hibázásra kényszerítették bal oldali védőinket és máris egál lett a találkozó állása. A vendég piros-fehérek vérszegény játéka a találkozó 70. percéig tartott. A köztes eltelt időben a hazaiaknak állt a zászló, egy les gól és két kapufa jelezte fölényüket. A szentiváni csapat aztán szép lassan kifulladt a rohamozásba. A mieink ezt észlelvén összekapták magukat és győzelemre törtek. A hazaiak hálóőre és a kapufa azonban blokkolták a soproni törekvéseket, így igazságos döntetlen született a februárban elmaradt mérkőzés május elsejei bepótlásán.

Urbán Flórián: – Nem is tudok mit mondani, mert a mondandóm nem tűrné a nyomdafestéket. Néhány galamblelkű játékosom lehet soha többet nem jönne edzésre… Kettő-nulla után simán meg kellett volna nyernünk ezt a meccset.